Olasz szőlőfajták útmutató
Olasz vörös szőlő
Abbuoto: szőlő, amelyet elsősorban a közép-olaszországi Lazio régióban termesztenek.
Abrusco: ősi toszkánai szőlő, és a Chianti DOCG boraiban használják
Acitana: olasz borszőlőfajta, főleg Szicília északkeleti részén található
Aglianico: minőségi testes vörösborok készítésére használták Campaniában (a legjobb község Taurasi), valamint Basilicatában és felfelé érkezve. Görög eredetű, „Vitis Hellenica” néven ismert
Aleatico: erős mediterrán vörös fajta, amelyet Elba szigetén, valamint Puglia és Lazio területén termesztenek
Barbera: elegáns és lédús borokat készít Piemontban
Bonarda: a klasszikus lombard szőlőt az Oltrepò Pavese és a Colli Piacentini DOC-ban termesztik.
Bovale: spanyol eredetű szardíniai vörös szőlő
Cannonau: a gyönyörű Sardegna szigeten termesztik, más néven Alicante-nak. Ügy tudni, hogy a 13. században Spanyolországból importálták
Cesanese: a Lazio régióban termesztve gyakran használják gyöngyöző vörös készítésére
Corvina: az Amarone előállításához használt egyik legfontosabb szőlő, olyan borokhoz is használják, mint a Valpolicella, a Bardolino és a Recioto Classico
Dolcetto: Piemontból származik, és hatalmas kereskedelmi sikert aratott
Frappato: a híres szicíliai Cerasuolo készítéséhez használt fő szőlő
Freisa: a Piedmontból származó halványvörös, gyöngyöző készítéséhez
Fumin: az Aosta-völgyben termesztik
Gaglioppo: Az ókorban Calabriába importált görög fajta, a Cirò a leghíresebb márka, amely ezt a szőlőt használja
Grignolino: világos vörösbor készül ebből a szőlőből Piemontban, főleg Monferrato és Asti környékén
Lambrusco: történelmi szőlő Olaszországban az Emilia Romagna cégtől, híres lett az édes, habzó vörösborokról.
Malvasia Nera: Fekete Malvasia, amelyet számos pugliai borban használnak
Molinara: az Amarone termeléséhez használt 3 szőlő egyike (a többi Rondinella és Corvina)
Montepulciano d´Abruzzo: a feltörekvő szőlőből kiváló borokat készítettek a Marche és Abruzzi régióban, Molise-ban és Pugliában is
Nebbiolo: a barokk és barbaresco előállításához használt piemonti szőlőből származik, amelyet Valtellinában Chiavennascának is neveznek a Sforzato és Spanna előállításához.
Negrara: Veneto szőlő Valpolicella Negrar körzetéből, jellegzetes
Negroamaro: jelentése „fekete keserű”, ez az intenzív fekete szőlő a király Pugliában,
Nero d'Avola: más néven „Calabrese”, ezt tartják Szicília legfinomabb vörös szőlőjének és igen erőteljes borok készülnek belőle
Ormeasco: a liguriai Dolcetto szőlő k
Piedirosso: Campaniában található, valószínűleg görög eredetű. „Piros lábat” jelent, és a Mustilli legjobb borainak fő szőlője.
Primitivo: a kaliforniai zinfandel unokatestvére, Horvátországból származik, ez a népszerű vörös szőlő, amelyet Pugliában, különösen a Salice Salentino és a Primitivo di Manduria borokban használnak.
Prugnolo Gentile: a híres Vino Nobile di Montepulciano előállításához használt Sangiovese Grosso klón neve
Raboso: Padova tartományban termesztik, különösen a Colli Euganei boraihoz
Refosco: Friuli fő vörös szőlője világos vöröseket készít
Rondinella: az Amarone és más Valpolicella borok szőlőhármasának részeként használják
Sagrantino: Umbria fő vörös szőlője, amelyet a kiváló DOCG Sagrantino di Montefalco előállításához használtak
Sangiovese: más néven Morellino, ez az olasz zászlószőlő, amelyet a Chianti Classico készítéséhez használtak,
Schiava / Vernatsch: északi vörös szőlő,Trentino Alto Adige-ban található
Olasz fehér szőlő
Addoraca : a dél-olaszországi Calabria régióban termesztik, és egyike a Moscato di Saracena desszertbor előállításához kevert fajtáknak
Albana: az Emilia Romagna-ban található, közönséges fehéreket és érdekes édes pasitókat készít.
Albanella: a Colli Pesaresi DOC borainak fő fajtája, a Marche-tól északra
Albanello bianco: elsősorban Szicíliában termesztik, a szőlő egy keverék része, amelyet az Ambrato di Comiso ritka és drága Marsala-stílusú dúsított bor létrehozásához használnak.
Arneis: illatos fehér szőlő, Piemontban található
Bombino: Olaszország középső és déli részén található, különösen Pugliában
Carricante: a szicíliai Etna lejtőin növekszik
Catarrato: szicíliai fajta, a marsala készítéséhez használt egyik szőlő
Coda di Volpe: „rókafarkat” jelent, amelyet a Lacyrma Christi del Vesuvio Bianco borok előállításához használnak
Cortese: a Gavi készítéséhez használt szőlő Alessandriában (Piemont)
Falanghina: mesés fajtája Campaniában található, nagyon aromás. A Top Falanghina a Feudi di San Gregorio pincészetből származik
Fiano: kedves fehéreket készítettek Avellinóban és környékén
Forastera: Ischia szigetén található
Garganega: Soave és Gambellara borok készítéséhez használt szőlő
Greco di Tufo: Görög leszármazott egész Olaszország déli részén található
Grillo: Nyugat-Szicíliából származik, a Marsala fő fajtája
Inzólia: Szicíliában található közönséges fehér szőlő
Muscat: aromás szőlő, amelyet Olaszország szerte termesztenek
Pigato: szokatlan fajta, Liguriában található
Pinot Grigio: kereskedelmi sikertörténet, ez a Pinot Gris
Pinot Bianco: északi megyékben bárhol megtalálható, különösen Lombardia, Veneto, Friuli és Alto Adige területén
Prosecco: a velencei pezsgő készítéséhez használt szőlő ugyanazzal a névadóval, a híres Bellini koktél egyik kulcsfontosságú összetevője
Tocai Friulano: szőlő zavaros terminológiával, mivel nem kapcsolódik a magyar Tokaj-hoz. Szép fehéreket készít Venetóban, Friuliban és Lombardiában
Trebbiano: Franciaországban ugni blanc néven ismert, az egész országban termesztett fajta.
Verdicchio: érdekes fehér, amelyet a Marche-ban használtak, Olaszország egyik legforróbb és legrövidebb borvidékén.
Vermentino: a leghíresebb szardíniai fehér szőlő, amelyről feltételezik, hogy spanyol eredetű.
Vernaccia: fehér szőlő, amelyet a toszkánai San Gimignanóban használt DOCG-ben használtak
Zibibbo: a finom édes Passito di Pantelleria elkészítéséhez használt fő szőlő
