Panettone
A panettone kifejezés maga még nem, de a hozzá nagyon hasonló, különleges kenyeret említő feljegyzések a 11. századból származnak, és arról szólnak, hogy bizonyos vallási ünnepeken, elsősorban Karácsonykor ették. E források szerint az egész család összegyűlt, körülülte a feldíszített tűzhelyet, és a családfő szeletekre vágott egy nagy kenyeret. A héját félretették, mert gyógyító erőt tulajdonítottak neki. Állítólag főleg torokfájás ellen hatott. A „nagy kenyér”, ünnepi alkalmakkor való fogyasztásának — leírása már majdnem olyan, mint amit később panettonénak neveztek. A szó a milánói dialektusból származik, melyhez előszeretettel ragasztanak kicsinyítő, vagy ebben az esetben nagyító végződést. Már Ludovico il Moro milánói herceg (1452— 1508) idején is ugyanúgy készült a panettone, mint manapság. Eredetileg a magasra kelt kalács a város hagyományos karácsonyi süteménye volt. De nagyon hamar meghódította a lombardiaiak szívét, és mára nélküle már egész Olaszországban elképzelhetetlen a karácsonyi ünnepi asztal. Napjainkban a panettone az Alpokon túl is folytatja diadalútját.
A kalács tésztáját citromhéjjal, mazsolával és kandírozott gyümölcsökkel ízesítik. A papírformákba viszonylag kevés masszát töltenek, mert a kemencében a tészta magasra feljön, sőt a papírformán túlra is duzzad. Amikor a kész süteményt kiveszik a kemencéből, nem távolítják el róla a papírgyűrűt. A széles „haskötő” részben 
márkajelzés, de védi is a tésztát kiszáradástól.
Nem olyan régen még, minden esztendőben, röviddel karácsony előtt minden gyárkapuban lejátszódott egy hagyományos „színjáték”. Nagy fémfeldolgozó gyárak, közepes vagy kisebb kézműves műhelyek előtt meg lehetett figyelni, amint az emberek hazafelé igyekeznek az ünnepekre: egyik kezükben panettone, a másikban egy üveg spumante, habzóbor, többnyire édes muskotály. Ez volt a tulajdonos, a padrone szokásos karácsonyi ajándéka alkalmazottainak.
A panettonéval kapcsolatos másik kedves hagyomány a panettone di San Biagio. Sok milánói család tartja ma is a szokást, hogy egy karácsonyi kalácsot félretesznek február 3-ig, Szent Balázs napjáig. A néphagyomány szerint ugyanis aki ebből a sokáig tárolt süteményből egy darabka száraz héjat megrág, egész évben mentesül a torokfájástól — márpedig a hideg ködös észak-olaszországi telek idején a torokfájás nem ritka.
