Perugia, a csokoládé városa
Perugia mindig is a legfinomabb édességek városának hírében áll, azonban október 17 és 25. között az umbriai fővárosban valóságos csokoládéláz tör ki.
A látványos rendezvény neve Eurochocolate, amelyet 1993 óta rendeznek meg minden évben. A vendégek véget nem érő áradata nem csupán Olaszországból vagy Európából, de Japánból és az Egyesült Államokból is érkezik. A minden szenvedélyes csokoládéevő számára felejthetetlen eseményen mindenütt lehet nassolni fehér, tej, vagy étcsokoládét, csokoládés pralinék százait, csokoládéból készített műremekeket – hiszen amellett, hogy minden megcsodálható, meg is kóstolható. Az Eurochocolate az öreg kontinens legnagyobb ilyenfajta rendezvénye. Erről tanúskodik az a több mint hatvanezer hivatalos programfüzet, amelyeket nem egyszerű kartonra, hanem egészen különleges, kakaóaromával illatosított papírra nyomtatnak. Az igazi csokoládémániások a vásár idején nem is a hagyományos szálláshelyeken éjszakáznak, hanem még idejében foglalnak maguknak szobát a perugiai Estruscan Chocohotelben. A háromcsillagos szálloda a Via Campo di Martén található és minden berendezési tárgya a kakaótermesztés, a csokoládégyártás és természetesen az édes kísértés körül forog. Néhány szobában például cioccoscriavanie, azaz kis íróasztal van, amelynek üvege alatt a szenvedélybeteg vendég megcsodálhatja a történelmi múltú csokoládéscsészéket.
Ám az Eurochocolate nem az egyetlen esemény a perugiai csokoládéhéten. Ilyenkor jobban hallatja a hangját a városban székelő Compagnia de cioccolato, a Csokoládéegyesület is, amely nonprofit szervezetként többek között az Európai Bizottságnál azon fáradozik, hogy az olyannyira kedves édességet meghatározott normák szerint készítsék, és nem szennyezzék például pálmaolajjal vagy egyéb anyagokkal, amitől romlik a minősége. A Compagnia de Cioccolato 1998-ban már 900 tagot számlált, a legfiatalabb belépésekor csak néhány hónapos volt. Az egylethez tagként lehet csatlakozni kisebb-nagyobb összegű tagdíj ellenében, így aztán minden csokoládébolond a pénztárcája vastagsága szerint részt vehet az egyesület életében. Mind Olaszországban, mind külföldön szemináriumokat és előadásokat rendeznek a csokoládéról, főzőtanfolyamokat, csokoládégasztronómiai hétvégéket tartanak, és rendszeresen megtartják a csokoládéhívők találkozóját. Az inno al cioccolato, vagyis a forrón szeretett csokoládé himnusza hatásos módon juttatja kifejezésre a tagok közös krédóját: „A csokoládé az egyik legnagyobb öröm az életben. Ez pedig éppen elegendő a csokoládé igazi barátainak – akik az istenek eledelét szinte kultikusan tisztelik -, hogy határozottan visszautasítsanak minden olyan vádat, mely azt állítja, hogy fogyasztása káros az emberi szervezetre. Magas kalóriák, bőrproblémák, májnagyobbodás, hisztaminok felszabadulása, ez mind csupa ostoba híresztelés. Valójában a csokoládénak számtalan előnye van és sokoldalúan használható. A csokoládé vígasztal balsiker, árulás esetén, az élet igazságtalanságai, az elveszett vagy egyáltalán meg sem élt szerelem miatti szomorkodás napjaiban is segít. Visszaadja a szívnek a vidámságot, és egy pillanat alatt leveszi a görnyedők válláról a terhet. Sőt a csokoládé serkent is. Csak kevesen tudják, hogy ugyanolyan tulajdonságai vannak, mint a kávénak. Felfrissíti a szellemet, a lelket és még az izomzatot is, zseniális ötleteket és hasznos felismeréseket is ad. A csokoládé az okosok kokainja, és az életigenlők amfetaminja. Sőt a csokoládé a kávéval ellentétben nyugtató hatású is lehet, ellazítja az idegeket, és az igazak álmát hozza azok szemére, akik valamilyen napközben átélt probléma miatt álmatlansággal küzdenek. Csak az egyszerű lelkek elégednek meg a kamillateával. A csokoládé a legtökéletesebb anya, szerető és apa egyszerre. Mindig mellénk áll, ha kell, és nagyon-nagyon távol van, ha éppen nincs rá szükségünk. Igazi szövetséges, ami néha még a szerető szülőknek is nehezére esik!”
Nos, mindenki döntse el maga, hogy érdekli e a Csokoládéegyesülethez történő csatlakozás, ám a magunk részéről a csokoládénál jobban tiszteljük a finom olasz tésztákat és például a toscanai Chiantit.
